Lilla+ Robi...mert lehet így is csinálni a DIY-t!

 

Már mikor tavaly nyár végén, a bledi lánykérés után az esküvőnket terveztük, akkor úgy gondoltuk, hogy kismamaként leszek menyasszony. És tényleg így alakult, ami nagyban befolyásolta a szervezést. Nem szerettünk volna hagyományos lakodalmat, mert úgy gondoltuk, teljes felesleges, a barátaink is jobban élveznének egy kötetlen pikniket, én pedig nagy pocakkal úgy sem bírnál a mulatozást éjfélig.

A szertartás helyszínét már a lánykérés előtt megtaláltuk, egyszer a Velencei-tótól hazafele mentünk el megnézni a lórévi Zichy kápolnát. Egyből beleszerettünk mindketten, és tudtuk, hogy a kápolna előtti réten szeretnénk majd egyszer kimondani a boldogító igent. Így a lánykérés után a helyszín nem is volt kérdéses, és szerencsénkre a lórévi anyakönyvvezető, Emőke is nagyon segítőkész volt, és örömmel vállalta a feladatot.

A kápolna egyébként 200 méterre van a Dunától, a folyó árterében. Pont ott jár az Adony-Lórév komp is, és szerencsénkre a kompnál egy kocsma is volt, így az italok megrendelésével és szállításával sem volt gondunk. Üveges kolát, szörpöket, limonádét, sört, na meg fröccsöt rendeltünk. 

Mivel pikniket szerettünk volna, a kekszek és sós falatok elkészítését az örömanyákra bíztuk, akik így kivehették részüket a készülődésből, nekünk pedig megtakarítást jelentett, hogy legalább ezekre nem kell áldozni. Anyukám csodás szív alakú, rózsaszín kekszeket és szélforgó alakú csokis kekszeket sütött. Anyósom pedig elkészítette a fa tortatálakat, amikben a Pinteresten szerettem bele.

A tortát Az én Tortámtól rendeltük, mert Niki finomságai és stílusa semmiképpen sem hiányozhatott az esküvőnkről. A tortával kapcsolatban szabad kezet adtunk Nikinek, aki mivel jól ismer minket egyből azt javasolta, a szupermenő fotóink kerüljenek a tortára. Ezt egészítettem ki én azzal, hogy igen és akkor a torta tetejére kerüljön Dédimamám antik fényképezőgépe. A színes virágok ötlete az utolsó pillanatban az esküvő előtti éjjel jutott Nikinek az eszébe - még jó, hogy a virágosa hajlandó éjjel 11-kor is kiszolgálni. A tortán kívül Niki akvarell hatású festéssel díszített kekszeket is hozott, sőt olyanokat is, amiken a meghívónk krétatáblás hangulata köszönt vissza.

Száz vendéget vártunk a szertartásra és a piknikre, amiből végül körülbelül hetvenen jöttek el. Sok külföldön élő rokon és barát nem tudott eljönni, és olyan is volt, akinek az utolsó pillanatban betegedett le a gyereke. 

A cateringet viszonylag egyszerűen és nagyon gazdaságosan megoldottuk. A dekorral annál többet pepecseltünk. A férjem és én is elég kreatívak vagyunk, így nem is szerettük volna a dekort másra bízni, még úgy sem, hogy az esküvő előtti délelőtt a dekorálás miatt kész rohanás volt. A másik ok pedig megint gazdasági volt, nem költekezhetünk túl!

A férjem tervezte a meghívót és az összes arculati elemet. Nyomtatott táblákat, programtervet, színezőket a gyerekeknek, sőt több száz darab kerek matricát is. A matricákkal aztán én díszítettem fel a szörpös üvegeket, én ragasztottam le a köszönőajándékokat és dekoráltam a rizses zacskókat. Utóbbi kettőben egyébként a hároméves kisfiam is nagy segítség volt. Robi készítette az emlékkönyvet is. Pontosabban azt a gördeszkát, ami ebben az esetben emlékkönyvként funkcionált. Egy itthon kallódó lapot vont be krétatábla szerűen megnyomott papírral, erre aztán fehér akrilfilccel írhattak kedves üzeneteket a vendégek. Így nem egy füzetünk van, ami a szekrény mélyén porosodik, hanem egy falra kiakasztható gördeszkalapunk, ami nemcsak erre a nagy napra emlékeztet a hétköznapokban, de tökéletes lakásdekoráció is.

A grafika mellett az esküvő másik meghatározó elemei a színes szélforgók voltak. Készítettem szélforgókat különböző méretben papírból, de filcanyagból is. A filc szélforgókat ragasztópisztollyal hurkapálcához rögzítettem, így születtek a sütidíszek. A vendégek kaptak szélforgókat ajándékba is, a fiúk kitűzőt, a lányok karkötőt/hajgumit. Ezeket is mind mi magunk csináltuk. A szívószálakat színese masnikkal és sárgával dekorált konzerves dobozokba tettük. Készítettünk egy gigantikus szalagfüggönyt is, amire egy vasárnap délutánunk ment rá, mivel négy méter széles volt és három méter hosszú két centiméteres szalagok lógtak le róla. Ez előtt lehetett fotózkodni az előre gyártott képkerettel.

A gyűrűtartónk egy festett kerámiapohár volt. A festést a kerámiafestésben jártas unokahúgom csinálta, míg a mohát a kisfiam gyűjtötte a helyszínen. Hogy a gyűrűk le ne potyogjanak egy hurkapálcás szélforgóval tűztük meg őket.

A ruha. Persze egy esküvő sarkalatos kérdése minden esetben a ruha. Na, én ezt sem szerettem volna túlgondolni. A növekvő pocak miatt pedig olyan darab kellett, amibe kényelmesen elférek bármekkorára is növök május 2-re. Tavaly unokahúgomék esküvőjére vettem egy spagetti pántos, A-vonalú, mentazöld NON+ ruhát, amit azóta is imádok. Az esküvőmre egy pont ugyanolyat rendeltem csak fehér pamutból, és varrattam rá egy plusz réteget pöttyös tüllből. Mivel hideg időre készültünk kellett hozzá felső is, ami egy átkötős, szintén fehér NON+ boleró lett. A zord idő miatt erre vettem még fel egy fekete Zara bőrkabátot. A kiegészítőket magam készítettem. A fejdíszt és az azzal harmonizáló övet, gyűrűt és csokrot én varrtam. A csokromat még a Bokrétában vett kerámiavirágok egészítették ki. A cipőm egy kínai boltban vett egyszerű vászon lábbeli volt, amiben a cipőfűzőt szaténszalagra cseréltem, a tetejét pedig a kisfiammal firkáltattam össze textilfilccel. A sminkemet magam, a kontyomat anyukám készítette. 

A csokrom megvarrása volt a legidőigényesebb munka, mivel minden egyes rózsát kézzel kellett megvarrnom. Ráadásul kellett varrnom egy kisebb verziót, amit eldobok a szertartás után, ezen kívül pedig a szülőköszöntő csokrokba is készítettem egy-egy vörös rózsát. Az örömanyák csokrában két virág volt, egy rózsa, amit én varrtam és egy bordó kerámiavirág a bokrétából. A gallyakat előző hétvégén gyűjtöttük együtt a férjemmel, a csokor kötést pedig már én végeztem piros szaténszalaggal és spárgával.

 

Robinak a szertartás előtt két nappal támadt az az ötlete, hogyha ott leszünk a Duna parton, akkor miért nem úsztatunk kishajókat? Több se kellett, megtervezte, hova kerüljön a nevünk és a meghívóról a figuráink egy fehér A/4-es papírra, hogy aztán a hajó oldaláról mosolyogjuk. Ezt aztán átküldte az anyukámnak, aki a kórustársaival egy próba előtt lehajtogatott 160 darab hajót. És milyen jó volt! Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is nagyon élvezték a hajóúsztatást. 

fotó: PIXEL MŰVEK
dekorációs ésmég sok minden más, amiről olvashattok Lilla blogján: CSIREK
torta: AZ ÉN TORTÁM